Magyarország hálás és nagyra értékeli azon magyar, ukrán és más nemzetiségű pedagógusok áldozatos munkáját, akiknek köszönhetően a magyar anyanyelvű oktatási hálózat működése biztosított Ukrajnában. Ennek a gyakran jelentős szakmai és emberi többletmunkának a támogatására jött létre az az ösztöndíjrendszer, melyet egy alapítvány pályázati úton biztosít a magyar tannyelvű iskolákban dolgozó pedagógusoknak. Ezeknek a pedagógusoknak a munkáját veszi semmibe és minősíti cinikusan az ukrán oktatási miniszter a Novoje Vremja rádióadónak 2019. 03. 13-án adott interjújában, kijelentve, hogy ezek a szakemberek kizárólag anyagi okokból védelmezik a kisebbségi oktatási intézményeket.

Ugyanebben az interjúban a miniszter szól a Minisztertanács által elfogadott  „A középfokú oktatásról” szóló törvény tervezetéről. A miniszter által ismételgetett, jól ismert érvekből, továbbá a magyar és a román kisebbség magatartására tett megjegyzéseiből az alábbi következtetések vonhatók le:

 

  • az ukrán fél ígéreteiből, hogy az oktatási törvény 7. cikkelyével kapcsolatos problémákat a középfokú oktatásról szóló törvény rendezi, semmi sem látszik teljesülni: a kisebbségi iskolahálózat fennmaradása jogi biztosíték nélkül marad, a felsőbb szinteken a tisztán anyanyelvű oktatás megszűnik; az anyanyelven letehető emelt szintű érettségi sorsa bizonytalan marad, hasonlóképpen az ukrán anyanyelvűektől eltérő követelményrendszer szerint letehető vizsga ukrán nyelvből és irodalomból.

 

  • a miniszter megfogalmazásaiból úgy tűnik, hogy szerinte a kisebbségi oktatási rendszer szinte egyedüli célja az ukrán nyelv elsajátítása kell, hogy legyen. Soha senki nem vitatta annak szükségességét, hogy a kisebbségek megfelelően beszéljék a többség nyelvét. Ugyanakkor az ukrán oktatási tárcánál a néhány, kisebbségi szakértőkkel lefolytatott egyeztetésen mindvégig süket fülekre talált minden olyan érv, mely szerint ez a cél az ukrán nyelvórák számának emelésével, a nyelvoktatási módszerek korszerűsítésével, a tankönyvellátottság és a nyelvoktatók képzésének javításával is elérhetők.

 

  • az a tény, hogy a törvénytervezet koncepciója a nemzetiségi oktatás átalakítására lényegében ugyanaz maradt, mint egy évvel ezelőtti közzétételekor, illetve következetesen folytatja az oktatási törvény 7. cikkelyének koncepcióját, teljesen feleslegessé tette a kisebbségekkel folytatott konzultációkat és megerősítette: a két törvény egyértelmű célja a kisebbségi oktatási rendszer elsorvasztása, a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása és az asszimiláció felgyorsítása.

 

  • az ukrán oktatási tárca előszeretettel hivatkozik az európai modellekre és példákra. Valóban, Európában sokféle modell és példa létezik. Ugyanakkor az európai kisebbségvédelem egyik legfontosabb alapelve, hogy a jogok biztosításakor a legkedvezőbb kereteket és a kisebbségek identitásának megőrzéséhez legalkalmasabb megoldásokat célszerű alkalmazni. Az a tény, hogy Ukrajnában egy meglévő és működő kisebbségvédelmi rendszer megsemmisítését európai gyakorlatokra való hivatkozással készítik elő, az európai elvek és értékek teljes és tudatos félremagyarázását jelentik, és szembe megy Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival, így az éves NATO felkészülési tervvel, valamint az EU-Ukrajna társulási megállapodással.