A Velencei Bizottság következtetései és ajánlásai az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatban 

Következtetések és ajánlások: 

  1. 116. A Velencei Bizottság megvizsgálta az ukrán parlament által 2017. szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvénynek az oktatás nyelvéről szóló rendelkezéseit – a 7. cikkelyt, illetve a Záró és átmeneti rendelkezések 3. cikkelyének 18. paragrafusát.

    117. Amióta Ukrajna elnyerte függetlenségét, a nyelvi kérdés mindig is kiemelten szerepelt a nemzeti vitákban, mivel az jogosan tekinthető az állam- és nemzetépítés egyik fontos, ha éppen nem a fő elemének. Ugyanakkor, az Ukrajnában uralkodó demográfiai, társadalmi és geopolitikai kontextusban, egy olyan nyelvpolitika kimunkálása, amely képes megfelelni az ukrán társadalmon belüli különböző elvárásoknak és érdekeknek, amely tiszteletben tartja az alkalmazandó normákat, illetve mind a többség, mind – az eltérő történelmi háttérrel, elvárásokkal és szükségletekkel rendelkező kisebbségek nyelvi jogait, komoly kihívás. Ez még inkább igaz az ország jelenlegi helyzetében.

    118. A Velencei Bizottság mindenekelőtt hangsúlyozni kívánja, miképp azt a korábbi alkalmakkor is tette, hogy az államok törvényes és dicséretes célja az államnyelv erősítésének és valamennyi állampolgár általi elsajátításának az előmozdítása, valamint intézkedések megtétele annak mindenki által történő tanulása érdekében, mint a meglévő egyenlőtlenségek, illetve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek a társadalomba való hatékonyabb integrációja elősegítése kezelésének a módja.

    119. Miközben az ukrajnai oktatási rendszer átfogó reformjának bevezetése egészében, úgy tűnik, pozitív fogadtatásban részesült, az új oktatási törvény új alapelveket is javasol a nyelv mint oktatási eszközt és mint oktatott tárgyat illetően. Különösen az új törvény 7. cikkelye, csökkentve a kisebbségi nyelveken történő oktatás területét, nevezetesen a középfokú oktatás szintjén, erős kritikát és tiltakozást váltott ki mind hazai, mind nemzetközi téren.

    120. Ez a kritika számos ok miatt indokoltnak tűnik. A cikkely, abban a formában, amelyben azt elfogadták, teljesen különbözik attól a tervezettől, amelyről a kisebbségekkel konzultáltak. A nemzeti kisebbségek már meglévő és jól megalapozott jogait érintő átfogó reformok bevezetése során a vonatkozó nemzetközi és alkotmányos rendelkezések betartása alapvető fontossággal bír. A világosság és a jogi pontosság alapvető tényezők a vonatkozó nemzetközi alapelvek végrehajtásakor. Azonban, a nyelvi jogok védelmének pontos szintje, amit a 7. cikkely biztosít Ukrajna nemzeti kisebbségei számára, tisztázatlan marad. A 7. cikkely fontos kétértelműségeket tartalmaz, és nem tűnik olyannak, amely az ország nemzetközi és alkotmányos kötelezettségeinek alkalmazásánál biztosítja azon útmutatásokat, amelyek egy kerettörvényhez szükségesek. Bizonyos garanciákat tartalmaz a kisebbségi nyelveken való oktatásról, főképpen az alapfokú oktatásra korlátozva, az ilyen garanciák pontos terjedelme mégsem olyan világos, mint amilyen lehetne. Valójában a 7. cikkely megengedi az előző nyelvi rendszer radikális megváltoztatását, legalábbis a középfokú oktatásnál, egy olyan rendszer irányába, amely az oktatás nyelveként az ukrán nyelv kötelező használatára fókuszál. Ez a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek saját nyelvükön történő oktatási lehetőségeinek lényeges csökkenéséhez vezethet, ami aránytalan beavatkozással lenne egyenlő a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meglévő jogaiba. Továbbá, az új szabályok végrehajtásának rövid határideje komoly aggodalmakat kelt az oktatás minőségét illetően.
    121. Másrészről, mivel a 7. cikkely egy jogalkotási keretrendelkezés, és mivel nem határozza meg azokat a módozatokat, amelyekkel végre kell hajtani, van helye egy olyan értelmezésnek és alkalmazásnak, amely jobban megfelel a nemzeti kisebbségek védelmének. A Velencei Bizottság üdvözli, hogy az ukrán hatóságok készek arra, hogy éljenek az ilyen lehetőségekkel. Az alapfokú oktatás esetében a 7. cikkely csupán a kisebbségi nyelvek oktatásának folytatására tartalmaz néhány biztosítékot, azonban ez sem akadály. A Velencei Bizottság érti, hogy az ukrán hatóságoknak, úgy tűnik, szándékában áll konkrét nemzeti kisebbségi osztályokban folytatni a tantárgyak többségének kisebbségi nyelven történő oktatását.

    122. A középfokú oktatást illetően a 7. cikkely, bár világosan az államnyelv szerepének növelését és a kisebbségi nyelvek szerepének csökkentését célozza, azért hagy teret bizonyos rugalmasságnak. Az oktatási törvény egy kerettörvény, és a még elfogadás előtt álló, a középfokú oktatásról szóló törvény részletesebb és kiegyensúlyozottabb megoldásokról rendelkezhet. Amennyiben a törvényt oly módon hajtanák végre, hogy a kisebbségi nyelveket csak tantárgyként lehet tanítani, és nem lenne többé lehetőség egyéb tárgyakat kisebbségi nyelven oktatni, az nyilvánvalóan aránytalan beavatkozás lenne a kisebbségek meglévő jogaiba. Azonban, a 7. cikkely 4. paragrafusa jogalapot biztosít egyéb tantárgyaknak az EU hivatalos nyelvein történő oktatására.

    123. Az ukrajnai hatóságok szándéka, úgy tűnik, valóban az, hogy ezt a rendelkezést olyan módon használják fel, hogy az lehetővé tegye egyéb tantárgyak oktatását is ezeken a nyelveken. Ez elfogadható megoldás lehet ezeket a nyelveket tekintve, de csak abban az esetben, ha az alkalmazó jogszabályok elégséges garanciákat tartalmaznak, melyeket a nemzeti kisebbségekkel folytatott adekvát konzultációk nyomán határoznak meg, hogy az oktatás ezen terjedelme elegendő legyen ahhoz, hogy a hallgatók magas szintű szóbeli és írásbeli jártasságot érjenek el, amely lehetővé teszi számukra, hogy komplex kérdésekkel megbirkózzanak. A kisebbségek anyaországaival jelenleg folytatott kétoldalú tárgyalások eredményei hasznos módon járulhatnak hozzá a 7. cikkely e tekintetbeli végrehajtásához.

    124. A 7. cikkely 4. bekezdése azonban nem nyújt megoldást azokat a nyelveket tekintve, amelyek nem hivatalos nyelvei az EU-nak, különösen az orosz nyelv számára, amely az államnyelv mellett a legszélesebb körben használt nyelv. Ezen nyelvek kevésbé kedvező bánásmódban való részesítését nehéz igazolni, ezért ez diszkriminációval kapcsolatos kérdéseket vet fel.

    125. Tekintettel a fenti megfontolásokra, a megfelelő megoldás minden bizonnyal a 7. cikkely módosítása lenne, és ezen rendelkezés felváltása egy kiegyensúlyozottabbal és világosabban megfogalmazottabbal. Különösen a más kisebbségi nyelvek – amelyek nem az EU hivatalos nyelvei – diszkriminatív kezelését kell rendezni ebben a kontextusban.

    126. Sok aggodalmat azonban más jogalkotási eszközzel és a 7. cikkely elfogadott formájában való végrehajtásával, különösen az általános középiskolai oktatásról szóló törvény által, haladéktalanul lehetne kezelni. E tekintetben a Velencei Bizottság különösen ajánlja:

    • a végrehajtási jogszabályok elfogadásakor teljes mértékben alkalmazni a 7. cikkely 4. paragrafusában biztosított lehetőségeket az Európai Unió hivatalos nyelvein az érintett kisebbségek számára történő elégséges szintű oktatás biztosítása érdekében; 
    • folytatni a kisebbségi nyelveken történő oktatás elégséges arányának biztosítását az általános és középfokú szinteken, az államnyelv tanításán túlmenően;
    • az államnyelv tanítása minőségének javítását;
    • módosítani az oktatási törvény vonatkozó átmeneti rendelkezéseit, annak érdekében, hogy több idő álljon rendelkezésre a fokozatos reformra;
    • mentesíteni a magániskolákat az új nyelvi követelmények alól a Keretegyezmény 13. cikkével összhangban;
    • az új oktatási törvény végrehajtása keretében új párbeszédre kerüljön sor a nemzeti kisebbségek képviselőivel és az oktatás nyelvében érdekelt minden féllel;
    • biztosítani azt, hogy a törvény végrehajtása ne veszélyeztesse a kisebbségek kulturális örökségének megőrzését és a kisebbségi nyelven történő oktatás folytonosságát a hagyományos iskolákban;

    127. A Velencei Bizottság és az Európa Tanács Demokrácia Főigazgatósága (II. Demokrácia Főigazgatóság) továbbra is az ukrajnai hatóságok rendelkezésére áll minden segítséget illetően, amelyre e tekintetben szükségük lehet.”